Szertartásvezetés

Amikor a "boldogító igen" tényleg rólatok szól

Van, aki szerint a szertartás csak a kötelező rész a vacsora előtt. Szerintem meg pont fordítva: ez az a néhány perc, amiért az egész nap létrejött.

Ha engem kértek fel szertartásvezetőnek, nem egy sablonszöveget fogtok hallani, amiben csak a neveket cseréljük ki. Megismerlek benneteket, a történeteteket, a közös poénjaitokat, a nagy pillanataitokat – és ezekből rakom össze azt a szertartást, amin egyszerre lehet nevetni, meghatódni, és amelyre évek múlva is mosolyogva emlékeztek vissza.


Nem leszek túl komoly. De nem is bohóckodom. Hiszek abban, hogy a humor és az érzelem remekül megfér egymás mellett. Egy jókor elsütött poén oldja az izgalmat, egy őszinte mondat pedig sokszor többet ér, mint a legszebb idézet.

Ha már ceremóniamesterként is én kísérem végig a napotokat, természetesen a szertartást is szívesen vezetem. De akkor is örömmel vállalom, ha "csak" arra a fél órára bíztok meg, amikor két emberből egy család lesz.

A célom egyszerű: amikor kimondjátok az igent, ne csak a vendégek tapsoljanak... hanem ti is azt érezzétek, hogy pont ilyen pillanatról álmodtatok.

És igen... ha valaki sírni kezd a szertartáson, az teljesen rendben van, lesz nálam zsepi...

Mára a műsorvezetés mellett a munkámmá, a hivatásommá vált a ceremóniamesterkedés. A mai napig szeretek úgy menni egy esküvőre, hogy hátha látok valami újdonságot. Én is folyamatosan gondolkodom új dolgokon, amik még színesebbé és élménydúsabbá tehetnek egy lagzit. Változnak az idők, változnak az igények, így nekünk is folyamatosan meg kell újulnunk!